A Kétségbeejtő Kétéves 1.

Terrible Two, mondja az angol, és ha van ebben túlzás, hát legfeljebb annyi, hogy jóval a második születésnap előtt kezdődhet, és eltarthat bőven a harmadikig. A mi Hercegnőnk a jövő hónapban lesz kétéves, és igazából messze nem meríti ki a repertoárt, amit ez az életkor tartogat, mégis alig van nap, hogy legalább egyszer ne éreznénk: agyoncsapnánk, ha nem volna olyan nagyon szép. De az.

Következzen néhány ötlet, hogyan lehet ezt az életkort túlélni.

1. A lélegzetvisszafojtós hiszti (affektív apnoe)

És akkor egy kiadós hiszti után ott fekszik a szőnyegen, és nem vesz levegőt. Nagyon ijesztő látvány, de szerencsére egyáltalán nem olyan veszélyes állapot, mint amilyennek látszik. Elég gyakori, a fél és másfél év közötti gyerekek 5%-ában fordul elő. Magától megszűnik, legkésőbb 5 éves korra, és semmiféle maradandó problémát nem okoz. 

Két formája lehet, az elkékülős (cyanotikus, ez a gyakoribb), és az elsápadós ájulás. Az elkékülőst általában erős sírás előzi meg, esetleg dühkitörés, ha nem minden úgy alakult, ahogy a gyerek akarta. A gyerek erősen sír, liheg, aztán abbahagyja a lélegzést, az arca piros lesz, kék vagy lila, különösen az ajkai körül. Rövid időre elveszítheti az eszméletét, és egy-két görcs-szerű rángás is megjelenhet a végtagjain az oxigénhiány miatt. Ha már egyszer a földön van, néhány másodperc, vagy maximum perc alatt magától rendbejön. Ezek a percek viszont éveknek fognak tűnni a riadt szülőknek.

Az elsápadós ájulást általában valami ijesztő vagy fájdalmas élmény előzi meg (pl. rácsukja az ujjára az ajtót). Az arca elsápad, gyakran a szívverése is reflexesen lelassul. Ami ezután jön, az megegyezik a fent leírtakkal.

Mi a teendő?

* A roham alatt biztosítsunk biztonságos környezetet a gyerek számára, ha elesne. Ezt leszámítva lehetőleg ügyet se vessünk rá - könnyebb mondani, mint megtenni.

* Ne erősítsük ezt a magatartást! Ez különösen nehéz. Sok szülő bármit megtenne, csak elkerülje a rettegett dührohamot, de ez csak megerősíti a kedvezőtlen magatartást, és végül gyerek-uralomhoz vezet. A nagyobb gyerekeknél alkalmazható dühroham-megelőző technikák nagy része már a kicsiknél is beválik (l. lejjebb).

* Mindenképpen forduljunk orvoshoz, ha:

- Ha a lélegzetvisszatartós rohamot nem előzte meg sírás, csalódás vagy fájdalom.

- Egy percnél tovább tart.

- Súlyos.

- A szülő nem teljesen biztos benne, hogy valóban csak hiszti. Ha először fordul elő, megnyugtató lehet felkeresni az orvost, hogy nem áll esetleg epilepszia vagy más betegség a háttérben.

Technikák az indulatkitörések kezelésére:

* Sokszor éhesség, unalom, fáradtság vagy a túl sok inger váltja ki a dührohamokat. Próbáljuk meg megfigyelni, nem szerepel-e ezek közül valamelyik rendszeresen a kiváltó okok között, és lehetőleg előzzük meg nassolással, csendes játékkal vagy korai altatással.

* Sokszor a csalódás, frusztráció a kiváltó ok. Valamenni kihívásra szükségük van ugyan a gyerekeknek, de a képességeiket jelentősen meghaladó játékok csak frusztrációt okoznak, és rontják az önbecsülésüket.

* A növekvő frusztrációt, dühöt vagy indulatot próbáljuk enyhíteni, elterelni. Legyen lehetősége a gyereknek levezetni az energiáit, legyen sok szabad ideje és tere, hogy szaladgálhasson.

* Apróságokban hadd irányítsa a gyerek a saját életét. Hadd válassza ki, a piros vagy a kék bögrét kéri - ilyesmiben könnyedén tud dönteni, és boldog lesz, hogy ő irányíthat, és a szülő elfogadja az ő választását. Eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, a nyitott kérdések még túl nehezek lehetnek, és növelhetik a frusztrációt.

* Segíthet az indulat levezetésében, ha megfogalmazzuk a gyerek helyett "tudom, hogy most dühös vagy", ezután vígasztaljuk kicsit, és próbáljuk meg elterelni a figyelmét.

* A gyerekek sokszor a szülői tiltásra reagálnak így. Gondoljuk meg, melyik csatát érdemes megvívni, mikor érdemes inkább alkudozni vagy elterelni. "Miért nem kalapálod inkább a gumiszőnyeget a nagymama vitrinje helyett?" Próbáljunk olyan megoldást keresni, ami mindkét félnek elfogadható.

* A dühkitörés alatt a gyerekek nem gondolkoznak logikusan, ilyenkor nem értik meg a logikus magyarázatokat vagy vígasztalást. A roham alatt a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk nyugodtak maradni, és nem venni róla tudomást. Ha a szülők elvesztik a fejüket, a gyerekek még inkább. Ne mozdítsuk el a gyereket (kivéve, ha nem biztonságos helyen van), ne szegüljünk ellen, és ne vegyük fel a szemkontaktust.

* Miután lenyugodott, halkan beszéljünk hozzá, a nagyobb gyerekeknek segítsünk szavakba önteni az érzéseiket. "Tudom, hogy csalódtál" Segítsünk, hogyan kezelje az érzéseit. "Mindenki csalódik néha. Szólj nekem, ha valami miatt csalódsz, és megbeszéljük, hogyan lehetne javítani rajta". Mondjuk el a gyereknek, hogy szeretjük, és tereljük el a figyelmét valami más tevékenységgel.

* Ugyanakkor ne adjuk be a derekunkat a dühroham alatt, bármit is akar. Ne feledjük, azért csinálja, mert el akar érni valamit, és ha rájön, hogy íly módon megkapja, ne legyenek illúzióink: legközelebb pontosan fogja tudni, mit kell tennie. Ugyanígy ne is nevessük ki. Ez is pozitív megerősítés, és azt jelenti a gyerek számára, hogy nem tartjuk tiszteletben az érzéseit.

* Nyilvános helyen különösen kínos a dührohamok kezelése. Elsősorban ne érezzük magunkat rossz szülőnek, valószínűleg a "nézőközönségben" is sok a szülő, akik átestek ugyanezen. Ilyenkor viszont érdemes lehet felkapni a gyereket, és elvinni valami csendesebb helyre, pl. beszállni az autóba. De ugyanúgy ne adjuk be a derekunkat, vígasztaljuk meg, és gondoljuk át, nem volt-e valami olyan kiváltó ok, amit meg tudtunk volna előzni.